Mégegy tapasztalat

Tavaly ősszel voltam egy három napos kurzuson, ahol arról volt szó, hogy hogyan teremtjük saját valóságunkat és hogy hogy lehet ezt hatékonyan csinálni. Harmadik este leültem, mert volt pár régi kérdésem önmagamhoz amikre úgy tűnt, most megtalálhatom a választ. Elkezdtem írni, de aztán nem a kérdésemre kaptam választ, hanem csak írtam, írtam, írtam...

Az úgy volt, hogy a kezdet kezdetén, amikor a lángok és a tűz alakították a felszínt, amikor minden csak álom volt még, terv, vágy, választás, amikor a megvalósulás még alig volt szemmel látható és nem volt semmi, csak a tudat, a tűz, a víz, a föld, akkor jött a szenvedély. Közvetlenül a tudatból született, megkérdőjelezhetetlenül és vitathatatlanul, elementáris erővel, mégis könnyedén, magától értetődően áramolva. Minden tudat saját szenvedélye összeadódva, túl téren és időn egy csodálatos, folyton mozgásban lévő, áramló és változó, megújuló, örök tökéletességet teremtett. Minden olyan volt, amilyennek lennie kellett, mert minden a legtisztább szenvedélyből született. Tökéletesen hétköznapi csoda volt. Minden tapasztalat, minden megnyilvánulás ünnep volt, amivel a tudat - minden tudat - önmagát ünnepelte. Körüllengett mindent az örökkévalóság, A lehetőségek végtelen mezőiből mindenki szabadon meríthetett ihletet. Tévedés kizárva. A tiszta tudat szenvedélye nem ismerte a tévedés fogalmát, mert önmagába vetett bizalma megkérdőjelezhetetlen volt. Létezett és teremtett. Nem voltak kétségek. Önfeledt, tiszta játék volt. Egy szerelmi aktus, teljes, egész, öncélú.

A játék folytatódott, mindig újat kínált, új utakra csábított, felfedezni a teremtés csodáját. Minden csodát.

Az alapokkal kezdődött. Tűz. Víz. Föld. Levegő. A tudat mindenbe belebújt, mindennel összeolvadt. Tűzzé vált, vízzé, földé, levegővé. Szerette ezt. Hosszú-hosszú ideig tapasztalta az elemek változásait és átalakulásait, mégis csak egy pillanat volt, csak egy lélegzetvétel. Csak a tapasztalat számított.

Aztán a növények. Mindenféle növény. A tudat eggyévált a földben szunnyadó maggal, hogy tapasztalhassa a növekedést, a virágzást, a gyümölcs érlelést és az elmúlást. Eggyé vált a mohával és a hosszú életű fa-matuzsálemmel. Virág volt maga is, megfelelő körülményekre várakozó mag, a tenger buja aljnövényzete, dzsungel és vadvirágos rét. Tapasztalt. Ismerni, tudni akarta, milyen.

És az állatok. Olyan állatok formáit választotta, ami közel állt ahhoz, ami legutóbbi birodalmában jellemző volt és közel állt hozzá. Akkor nem tapasztalhatott fizikai, tömör, sűrű formában, de most!  Úgy akarta magát átadni a víz áramlásának, hogy ne is érezze a fizikai valóság nyersességét. Úgy akart ott lenni, úgy akart azzá válni, hogy semmivé ne kelljen válnia. Érezni akarta, hogy milyen eggyé válni a vízzel. Vízből lenni, de mégsem csak víz akart lenni. Azt már ismerte. Most úgy akart táncolni a vízzel, hogy közben a többi vizi lénnyel játszott. A tapasztalat és a játék soha nem ért véget. Minden felfedezett újdonság további inspirációt nyújtott új teremtésekhez, ami új felfedeznivalót jelentett. A folyamatosan megújuló élet része akart lenni. Mindent tudni akart, mindent tapasztalni akart.

A tudat szabadon járt ki-be a létformák között. Amikor pihenésre vágyott, kívül maradt és csak figyelte, érzékelte az őt körülvevő világot, amelynek állandó részévé kívánt válni. Élni akarta saját teremtését és figyelte, ahogy teremtése elkezdi élni a saját életét.

Amikor a születés és a halál természetes körforgását választotta, hogy tapasztalása teljes legyen, lemondott arról, hogy szabadon vándoroljon és azzal váljon eggyé, amivel épp jólesik. Az egy testben, megszakítás nélkül leélt életek, a létidők hozták létre a felelősségtudatot. Felelősséget vállalt azért a testért, amit épp birtokolt. Kapcsolata a testtel közvetlen volt, kommunikációjuk akadálytalan, tökéletes és azonnali. A test működését nem befolyásolta, hanem tiszteletben tartotta. A teste volt a járműve, tapasztalásának első számú helyszíne. A test segítségével olyasmit tapasztalhatott, amit anélkül soha. A fizikai valóság alkalmakodott hozzá, mert szenvedélye inspirálta választásait és választásai teremtették meg a valóságát. Egész létidőket töltött azzal, hogy bizonyos fák leveleit ette. Mindent tapasztalni akart az evéssel kapcsolatban. Nem éhség vezérelte, csak a tapasztalásra vágyott. A születés és a halás körforgásának elképzelése összefonódott a szaporodás ideájával. Egy másik állattal való egyesülés szenvedélye lenyűgözte. Együtt tapasztalni egymást, fizikailag és összeolvadni testileg... Mindez a tapasztalás egész új távlatait nyújtotta.

Minden tökéletes, minden a tapasztalatot szolgálja, minden a játékról szól. Lemúria, ez a nagy, korlátlan játszótér, ahol minden tudat talál magának megfelelő játékot és játszóteret. A föld aktív és mindenben a játékokat és a játszókat szolgálja. Az öröm és a tapasztalás tökéletes helyszíne ez.

Voltak kényelmetlenségek is. Előfordult, hogy a test bizonyos körülményeknek nem felelt meg. A test halálával pedig a tudat elvesztette járművét. Újat kellett kerítenie, hogy folytathassa a játékot, a felfedezést. A születés folyamata, melynek során a tudat, a szabad, határtalan, korlátok nélküli tudat arra kényszerült, hogy ebből a végtelenül kiterjedt formából a földi, nagyon szűk keretek közé szorítsa be magát és alkalmazkodjon a fizikai valóság sűrűségéhez.

A test halálával együtt járt a tudat felszabadultsága, melyben újra kiterjedhetett, de ott volt a kínzó vágy is a játék, a tapasztalatszerzés folytatására. és mindig ez utóbbi nyert. A tapasztalás az elsődleges cél. Itélkezés nélkül. Bűntudat nélkül. Kétségek nélkül. Szégyen nélkül. Mindent együtt, örömmel, csak a játék kedvéért.

...

Még mindig ez hajtja. Még mindig a szenvedély, a játék és a tapasztalás a fontos. Minden, ami ezek útjában áll, önámítás, nem valódi. A teremtés azon részei, amiket játszóterdül választasz, részei lesznek a valóságodnak. Ami ezen kívül van, nem számít. Bármit választhatsz és bármitől visszaléphetsz. Tiszteld a többiek játszóterét és játékát, ahogy ők is tisztelik a tiédet. Itt mindenki azt játszik, amit akar. Azt is játszhatják, hogy nem élnek a választás lehetőségével. És erre is lehetőségük van.

Játsz és tapasztalj. Teremts tiszta szenvedéllyel, korlátok nélkül. Élj a lehetőségeiddel, válassz.

És ez így van.

Választ kaptam-e a kérdéseimre azon az estén? Akkor azt gondoltam, hogy nem. De most már nem vagyok benne biztos. Talán arra a kérdésre, amit akkor feltettem, nem kaptam választ, legalábbis nem abban a formában, amiben vártam. De általában így megy ez.